SS-tiszt vitája a magyar katonákkal. (Fotó: Magyar korridor - Varsó 1944 című film)
Tadeusz Bór-Komorowski tábornok vezetésével a varsói felkelés 1944. augusztus 1-jén, hivatalosan délután 5 órakor tört ki. Az időzítés és a meglepetés azért nem volt tökéletes, mert a harcok több helyen már korábban elkezdődtek: sok ellenálló nem ért időben a gyülekezőhelyére, a németek pedig már sok helyen számítottak a zendülésre. Nehézfegyverek híján az erősen erődített épületek elleni támadások is akadoztak. A német hadvezetés a forradalom leverése érdekében azonnal megalakította az Erich von dem Bach-Zelewski SS tábornok által vezetett 25 ezer fős Bach-harccsoportot. Mivel a felkelés kitörésének napján, Varsótól északkeletre tartózkodott a Vörös Hadsereg elől visszavonuló német Közép Hadseregcsoportnak alárendelt II. magyar tartalék hadtest is-, így Nikolaus von Vormann, a lengyel főváros körülzárásával megbízott német 9. hadsereg parancsnoka a 30 ezer főt kitevő három magyar gyalogoshadosztályt és a nagyhatalmak szempontjából is elitalakulatnak számító, Płońsk térségében állomásozó csaknem 12 ezer fős 1. magyar lovashadosztályt a felkelés leverésében akarta felhasználni.
Nikolaus von Vormann tábornok és Vattay Antal altábornagy párbeszéde (Fotó: Magyar korridor - Varsó 1944 című film)
A magyar csapatok elhelyezkedése a varsói felkelés kitörésekor (Fotó: Magyar korridor - Varsó 1944 című film)
Vattay Antal altábornagy azonban a páncélos tábornok tervét teljes mértékben elutasította a közös lengyel-magyar történelmi múltra, a szoros kulturális kapcsolatokra, és arra a Berlin által folyamatosan figyelmen kívül hagyott tényre hivatkozva-, miszerint a Harmadik Birodalommal ellentétben Magyarország soha nem állt, és most sem áll hadban Lengyelországgal. Vormann tábornok megértette ezeket az érveket, de parancsot adott a város elszigetelésére. A módosított német utasításnak megfelelően így a felkelés leverése helyett a magyar csapatoknak Varsó hermetikus körbezárásában kellett részt venniük. Míg az Ibrányi Mihály vezette 1. magyar lovashadosztály többsége újjászervezés miatt Płońskban maradt, addig a Deseő Gusztáv vezérőrnagy irányította 23.-ik és a Szabó Lászlóparancsnoksága alá tartozó 5. tartalék hadosztályoknak délről kellett a lengyel fővárosba vezető utakat lezárniuk. A Németh Béla alá tartozó tizenketteseknek a Visztula-parti településtől északnyugatra elnyúló 220 négyzetkilométernyi kampinosi erdő és Varsó közötti szakaszon kellett az új állásaikat kiépíteniük-, hogy ott akadályozzák meg a felkelők segítségére siető partizánok mozgását. Hitler és a Harmadik Birodalom vezérkarának számításait azonban ebben a feladatkörben is kijátszották a magyarok.
Annak ellenére, hogy a német megszállás alatt Chopin zongorajátékainak meghallgatásáért, a lengyel nemzeti himnusz vagy az „Isten, ki lengyel hont” című szózat eléneklésért is azonnali halálbüntetés járt, a magyar katonák direkt és rendszeren játszották ezeket a dalokat az általuk ellenőrzött területeken, szentmiséken, ami az ott élők számára hihetetlen és felemelő élmény volt. A szolidaritás, rokonszenv, és sorsközösség-vállalás olyan erős volt, hogy a náci tiltás ellenére a honvédek nemcsak ellátták tábori kórházaikban a harcokban megsebesült felkelőket és polgárokat, hanem rendszeresen átadták nekik a nyilvántartásaikban nem szereplő fegyvereiket, lőszereiket, élelmiszer- és gyógyszertartalékaikat, illetve az SS-csapatok kijátszása miatt sokszor még a magyar egyenruhákat is. A magyar katonák azonban nem érték be ennyi segítségnyújtással:
Míg a vezérkar a Visztula-parti város Zolibórz és a Powiśle kerületeiben egy-egy civileknek fenntartott magyar védelmű és fenntartású kórházat is kialakított-, addig a főváros Mokotów városrészéből a nyíregyházi Hadik-huszárok közel 1600 családot menekítettek ki szekereikkel a Pabst-terv alapján lerombolandó Varsóból. Érdemes megemlíteni azt a tényt is, hogy, azok a lengyelek, akik a náci terror miatt végleg elakarták hagyni szülőföldjüket, azokat a honvédjeink jól letakart katonai teherautóikkal csempészték át Magyarországra. Az egyik ilyen titkos gyülekezőhely a Varsótól délnyugatra elterülő, a magyar avantgárd építészet kimagasló alakja, idősebb Rimanóczy Gyula tervezte és lengyel származású rokonsága által 1926-ban építtette milanóweki Markowski-villa volt. Az innen Budapestre kimenekített személyek között találjuk többek közt Ksenia Martyszówna színész- és operett-énekesnőt is, aki a háború után Xenia Greyművésznéven Hollywood egyik ünnepelt sztárja lett.
A Rimanóczy Gyula tervezte milanóweki Markowski-villa (Fotó: Magyar korridor - Varsó 1944 című film)
Persze eközben a Varsót lezáró második védelmi gyűrűben, Tomaszów Mazowiecki és Radom városok között elhelyezett Deseő Gusztáv vezérőrnagy vezette 23. tartalékhadosztály is a lengyeleket segítette. A bakák itt nemcsak pontosan megmutatták a felkelőknek hol találhatók azok a hidak és vasúti pályatestek, amelyeknek felrobbantása esetén a Wehrmacht és az SS nem fog megtorlásokat foganatosítani a magyarok ellen, hanem a Diabla Góra, azaz az Ördög-hegy lábánál először súlyos harcba keveredetek egy 200 fős náci csendőrkülönítménnyel; majd pár nappal később kiszabadították a pruszkówi fogolytábor koncentrációs táborokba szállított lengyel és zsidó származású foglyait is a zsúfolt marhavagonokból. (Persze ne feledkezzünk meg Domszky Pál diplomatáról sem, aki a megszállt Lengyelországban magyar és német nyelvű útleveleket, élelmiszerjegyeket és pénzt juttatott minden rászorulnak felekezetre és származásra való tekintet nélkül.)
A magyarok semlegessége és segítsége a fentiektől függetlenül azért volt életbevágóan fontos a kampinosi rengetegben és Varsóban harcolóknak, mert Nagy-Britanniából és Dél-Olaszországból a légi úton érkező segély csomagok ritkán értek célt: a szállítógépeket sokszor már út közben lelőtték a tengelyhatalmak alakulatai, a Varsó körzetében ledobott segélycsomagok pedig gyakran német ellenőrzésű területen landoltak. Ráadásul Sztálinegy esettől eltekintve nem is engedte meg a szövetséges légierőnek, hogy szovjet ellenőrzésű repülőtereken szálljanak le tankolni a visszaútra, így a tervezettnél kevesebb szállítógép tudott csak részt venni a segélyakciókban. A varsói felkelők ellátásában így óriási szerepet játszottak a várost lezáró katonai körgyűrű magyar ellenőrzésű rései, közlekedési korridorjai.
A németeket egyébként már a háború kezdete óta rettenetesen foglalkoztatta a magyarok bajtársias viszonya a lengyelekhez, amelyet a varsói harcok kirobbanásától számítva nagyfokú kockázati elemként kezeltek. Gyanakvásuk nem volt alaptalan, hiszen a II. magyar tartalékhadtest új parancsnoka augusztus 20-án az a Lengyel Béla altábornagy lett, aki a háború előtt hat évig Magyarország varsói katonai attaséja volt. Diplomáciai múltja miatt a tábornok a Honi Hadsereg számos parancsnokát személyesen ismerte. A felkelők vezetői körében ismert volt az a tény is, hogy a szarvasi születésű katona már 1939-ben már felakart állítani Budapesten egy Bem Józsefről elnevezett magyar légiót a lengyelek megsegítésére-, ám ezt a tervét a miniszterelnök tanácsára akkor el kellett vetnie.
A zalesiei Dratwa-villa 1944-ben (Fotó: Magyar korridor - Varsó 1944 című film)
A Varsó déli részén fekvő Mokotów felkelőinek közvetítésével több napos előkészítés után került sor a Honi Hadsereg parancsnokságát képviselő Jan Stepien alezredes vezette lengyel tiszti küldöttség és Lengyel Béla közötti első titkos találkozásra. A megbeszélések a német hírszerzés, az Abwehr megtévesztése végett nem a Varsótól délnyugatra elterülő Grodzisk Mazowiecki-ben kialakított magyar hadtestparancsnokságon, hanem az 5. hadosztály tisztjei által lakott, Varsóhoz közeli Zalesiében, az Akacjowa utca 5 szám alatt, Stefan Dratwa bíró villájában folytak. A titkos lengyel-magyar katonai tárgyalásokon Lengyel Béla altábornagy szinte rögtön bejelentette, hogy 30 ezer emberével azonnal átáll a felkelők oldalára és a varsói forradalom leverésén tevékenykedő Bach-harccsoport ellen fordul, ha előbb Tadeusz Bór-Komorowski tábornok és a Honi Hadsereg vezetése külföldi kapcsolataik által garanciát nyújtanak a II. magyar tartalék hadtestnek és Budapestnek.
Hogy milyen garanciákat kértek a magyarok a lengyelektől az kiderül az utóbbi évek egyik leglátványosabb magyar gyártású történelmi dokumentumfilmjéből, a „Magyar korridor – Varsó 1944” című műből, amelyet a lengyel-magyar barátság napján, március 23-án délután 6-kor mutat be a Duna World csatorna. Ismétlése ugyanitt, másnap, március 24-én reggel 7.50-kor lesz.
Jamrik Levente
https://falanszter.blog.hu/2016/03/17/a_varsoi_felkeles_magyar_fohadiszallasai#
