Az elnevezés magyarázata abban rejlik, hogy az 1980-as évek elején az Ausztriában élő székelyek, erdélyi magyarok nehezen jutottak el a somlyói búcsúba, ezért 1983-ban Szentháromság vasárnapján megszervezték az első bécsi alkalmat. Azóta pedig meghonosodott az ünnepség, az Ausztriában élő erdélyi magyarság legfontosabb ünnepévé, találkozási alkalmává nőtte ki magát.

Az idei bécsi csíksomlyói búcsút és erdélyi találkozót május 27-én tartották az osztrák fővárosban, a ferences nővérek óvodájában. Az alkalom 10 órakor kezdődött körmenettel, az ünnepi szentmisét Jánossi Imre zetelaki segédlelkész celebrálta. Szentbeszédében a találkozás apropóján kitért többek között arra, hogy az idegenben élők ne feledjék el, még ha néha nehéz is az otthontól távol lenni, hogy ott van rendeltetésük és céljuk, ahol éppen vannak. Ezt követően a háromszemélyű egy Istenről folytatott elmélkedésében kiemelte: „Mindaz, ami szép, ami jó, ami igaz bennünk, az mások által, másokkal megosztva teljesedhet ki. Lélektől lélekig ható, szereteten alapuló, ember és ember közötti kapcsolatokra lettünk teremtve – arra az együttlétre, amely Istenben teljesedik ki.” Végezetül a Szentháromság üzenetét összegezvén, így zárta gondolatmenetét: „Mert bárhol is éljünk a világon, egymással és Istennel való találkozásainkban, összetartásunkban, magyarságunkban, kereszténységünkben, emberségünkben, Istennek és embertársainknak adott szívünkben van az otthonunk.”

Jánossi Imrét a búcsú után néhány nappal arra kértük, foglalja össze az olvasóknak, miként élte meg az ausztriai közösséggel való találkozást: „A közösség számára mindig öröm a találkozás, főként, ha ennek apropója a hálaadás és a jövőbe tekintés. Ekképp ünnepelt a bécsi magyar ajkú közösség több mint félszáz tagja Szentháromság vasárnapján, amikor Istenbe kapaszkodó létére a csíksomlyói Szűzanya közbenjárását kérte. A Székelyföld különböző részeiről több mint harminc éve elszármazottat (emigráltak) közösségét dr. Száva Tibor és kedves neje gondosan megszervezett munkássága gyűjti egybe. Az évente megrendezett „búcsús” szentmise szónoka mindig Erdélyben szolgáló pap, aki a bensőben megszülető igaz otthon megtalálására buzdítja a jelenlévőket. A szentmise elején kis körmenet révén osztoznak a vándorló egyház életével, amelyen önmaguk örömeivel és nehézségeivel együtt lélekben bekapcsolódnak a világegyház mindennapjaiba. Az esemény záróakkordja egy közös piknik, ahol a viszontlátás lelkesítő erején túl, itthoni ízek társaságában látják vendégül egymást és életük adta kihívásaikat, gyógyírt keresve és találva.”

A rendezvényt szervező Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesületének napjainkban közel 300 tagja van, az egyesület folyóiratát, az Erdélyi Szemmel című periodikát legalábbis 280 címre küldik évente négyszer. Az év során a csíksomlyói búcsún kívül többek között két nagy rendezvényükre, az őszi szüreti bálra, illetve a télbúcsúztató erdélyi magyar bálra várják az Ausztriában élő erdélyieket.

Fotó: Czyzyk László